Nemrégiben az angliai Wimbledon nem a teniszversenyek miatt került a híradásokba. Egy egészen másfajta párviadal tanúi lehettek, akik kilátogattak a tenisz-szentélytől nem messze található agárfuttatóra.

A verseny szervezői össze akarták mérni egy agár és egy versenygalamb gyorsaságát. A fogadóirodák nagyjából kiegyenlítettnek tekintették az esélyeket, viszont 200 fontot kínáltak annak, aki a legpontosabban megtippeli a befutók közötti időkülönbséget.

A verseny egyik résztvevője Althea Storm, egy négyéves angol agár volt, aki számos győzelemmel a háta mögött immáron karrierje vége felé közeledett, mivel az agarak négy-öt éves koruk után már nem futtathatók eséllyel a pályákon.

Ellenfele, a Pettyes Jim nevű versenygalamb, aki ugyan hosszú távú tájékozódási versenyek sztárjaként szerzett magának hírnevet, mégis eséllyel indulhatott az agár ellen, mivel a galamboknak nem kell lendület, hogy felgyorsuljanak, röptük már az első pillanatokban is kellően sebes.

A versenyt a nyolcvan méteres távon végül az agár nyerte, de a befutó nagyon szoros volt, Althea Storm a célban mindössze 0,48 másodperccel tudta megelőzni Pettyes Jimet.

– Nagy szégyen lett volna, ha egy magevő háziszárnyas lefőz minket – nyilatkozta a verseny után Althea Storm trénere.

A galambászok viszont visszavágót követeltek, amire a mai napig nem került sor. A verseny maga viszont nagyobb sajtónyilvánsságot kapott, mint a hagyományos angol agárversenyek, melyeken igazi sztárkutyák mérkőznek igazi nagydíjakért és komoly pénzösszegekért.

A galamb-agár párviadal is mutatja, hogy Nagy-Britanniát is elérte az a hanyatlás, ami a világ más országaiban is jellemzi az agárversenyeket. A nézőszám fokozatos csökkenése a fogadásokon forgó pénzek drasztikus apadását vonja maga után, ez pedig a versenyek, pályák, versenyistállók létét kezdi fenyegetni.

Nagy-Britanniában ugyan egyelőre átmeneti állapotnak tekintik a helyzetet a tenyésztők és versenyszervezők. Először a kergemarha-kórt, később a madárinfluenzát okolták a történtekért. A szigorodó állategészségügyi rendszabályok valóban nem használnak az állatokat szerepletető nyilvános rendezvényeken, de talán nem ez az egyetlen magyarázata az agársport hanyatlásának. A hagyományos angol lovasversenyek ugyanis ugyanezen követelmények ellenére virágzanak és haszonnal működnek.

Érdekes megfigyelni, hogy az Egyesült Államokban még kevésbé rózsás a helyzete az agárversenyek szervezőinek. Pedig a legtöbben úgy tartják, hogy az USA az állatvédelmi filozófia terén elmarad Britanniától, mégis, az agárversenyek lassú elnéptelenedése felmérések alapján egyértelműen állatvédelmi szempontokra vezethető vissza.

Az agárversenyek ugyanis a megkérdezettek körében kegyetlen, a kutyát felesleges megerőltetésnek kitevő, az állatot az emberek anyagi haszna érdekében kihasználó fényűző hóbortnak számítanak. A felmérések készítői ügyeltek arra, hogy a válaszadók között egyenlő arányban legyenek laikusok és az agárversenyek világát jól ismerő nézők.

A nézők érdektelensége tehát az USA-ban nem egyfajta közöny, hanem aktív ellenszenv felé hajlik. Valószínűleg táplálja ezt az ellenszenvet, az a Time magazinban nyilvánosságot kapott adat, mely szerint 2000-ben csak az Egyesült Államokban 3000 versenyagár pusztult el. A halálokok között a túlhajszoltság éppúgy szerepelt, mint a kegyetlen bánásmód, de 270 agárról egyértelműen bebizonyosodott, hogy doppingszerek túladagolásába haltak bele.

Kansas és Alabama pár évtizede még híres agárversenyeknek adott otthont. Mára sok versenypálya-tulajdonos a fennmaradás érdekében a futamok helyszíneit afféle játékkaszinókká alakíttatta át, ahol pókerasztalok és nyerőautomaták is várják az agárfutamokon szerencsét próbálók dollárjait. Egy Winston McGregor nevű alabamai pályatulajdonos és korábbi versenyszervező viszont teljesen felhagyott az agarak futtatásával, a pályát egy fedett stadionnál építtette át, ahol kizárólag rulettasztalok és Black Jack gépek nyelik a szerencsejátékosok tétjeit.

Floridában, amely hagyományosan az USA agárverseny-központjának számít, különadót vetett ki az állami kormányzat a versenyek bevételeire, valamint kötelezte a pályákat üzemeltető vállalkozókat, hogy saját költségükön a versenycentrumok egy részét alakítsák át egyfajta kutya-otthonná, ahol a versenyekből kiöregedett agarak megfelelő gondozásban részesülnek.

Állatvédők szerint ez a tendencia csupán hasznára lehet a kutyáknak és a társadalomnak egyaránt. Ők egyfajta evolúciónak tekintik azt a folyamatot, melynek eredményeként az agárversenyek megszűnnek komoly gazdasági háttérrel működő profi sportbirodalmak lenni, és ismét „csak” a fajták és tenyészetek fejlődését szolgáló szórakoztató megmérettetésekké válnak.