Vajon Rico, a border collie képességei egyedülállóak, vagy tulajdonképpen a legtöbb házikedvenc képes bizonyos fokig elsajátítani az emberi nyelv megértését?

Néhány viselkedéskutató állítja: a kutyák sokkal többet értenek a humán kommunikációból, mint azt gondolnánk. A Washington Post beszámol egy border collie-ról, aki úgy tűnik, képes az emberi nyelv logikája alapján kommunikálni és utasításokat végrehajtani.

Alapos és gondos kiképzés után Rico több mint kétszáz szót ismer, képes egy adott játékot a neve alapján kiválasztani a többi tárgy közül. Ez nem túl nagy feladat – mondhatná bárki –, ezt az én kutyám is meg tudja csinálni.

A legtöbb kutya valóban képes arra, hogy tárgyak halmazából kiválassza az ismerős játékait, azonban Rico ismeri a „labda”, „csörgő”, „kocka”, szavak jelentését is. Képes olyan játékok közül is kiválasztani ezeket, amiket még azelőtt soha nem látott. Sőt, akkor is meg tudja oldani a feladatot, ha nem gazdájának, vagy oktatójának ismerős hangja, hanem egy vadidegen géphang kér tőle egy bizonyos játékot. Rico tehát ismeri szavak jelentését, össze tudja kapcsolni a tárgyak hangalakját és magát a tárgyat.

A Rico-val dolgozó kutatók 2004 januárjában egy cikket publikáltak a tekintélyes Science magazinban, felvetve a kérdést, vajon Rico nyelvtudása egyedülállónak számít, vagy a legtöbb kutyában kiaknázatlanul lappang az emberi beszéd értelmezésének és absztrakciójának képessége.

– Lehet, hogy Rico egyfajta kutya-Einstein, de az is lehetséges, hogy más kutyákban ugyanúgy benne rejlenek ezek a képességek és az ember legjobb barátja sokkal intelligensebb, mint azt eddig feltételeztük. – mondja Julia Fischer, a Rico képességeit vizsgáló lipcsei Max Planck Intézet Fejlődéstani kutatócsoportjának biológusa.

– Ez egy nagyon provokatív írás. – véli Robert Seyfarth, az amerikai Pennsylvania egyetem majmok kommunikációját vizsgáló pszichológusa, a Science-ben megjelent cikkre utalva – A kutyatulajdonosok ezek után sok mindent fognak állítani kutyáikról. De az örök kérdés továbbra is kérdés: „Vajon okosabbak-e a kutyák, mint azt mindennapi viselkedésük alapján eddig gondoltuk?”

A kutatások azt mutatják, hogy az emberrel élő társállatok sokkal inkább képesek az összetettebb kommunikációra, mint azt korábban gondolták. A kutyák pedig különösen élen járnak az emberi nyelv logikájának megértésében.

Rico tehetsége arra ragadtatott néhány zoológust, hogy odáig menjen a feltételezésekben, hogy kijelentse: a kutyák – agyuk és kommunikációs készségük fejlettsége miatt – képesek lennének akár a humán beszélt nyelvet is elsajátítani, ha meglennének azok az anatómiai adottságaik, mint az embereknek.

– Ha Rico rendelkezne ugyanazokkal a hangképző szervekkel, mint mi, emberek, akkor valószínűleg képes lenne kimondani a tárgyak nevét, de legalábbis megpróbálná. – véli Sue Savage-Rumbaugh, a Georgia Állami Egyetem viselkedéskutatója, aki figyelemmel kísérte Rico tesztjeit. – De akár azt is feltételezhetjük, hogy akár Rico, akár más kutya már most is megpróbálja a maga hangképző rendszerével megnevezni az általa ismert tárgyakat, csak ezt az emberek nem tudják értelmezni. Nem nyelvi és intelligencia-beli különbségek vannak tehát a két faj között, csupán anatómiai differenciák.

Vannak azonban szakemberek, akik óvatosan kezelik az efféle feltételezéseket. Az ilyesfajta spekulációk ugyanis szerintk nem visznek közelebb a kiindulási kérdés kiderítéséhez, vagyis hogy Rico, vagy más kutyák képesek-e pusztán a tárgyak nevének hangzása alapján különbséget tenni közöttük, vagyis absztrakt fogalmak alapján gondolkodni.

– Rico tudása tényleg izgalmas és lenyűgöző – mondja Paul Bloom, a Yale egyetemi professzora, aki pszichológia tanszékén előadást tartott a kutya képességeiről. – Azonban kissé szkeptikus vagyok annak kérdésében, hogy amit Rico-tól láttunk, nevezhetjük-e nyelvhasználatnak, nyelv-értésnek. Nem vagyok biztos benne, hogy Rico valóban használná-e ezeket a szavakat, ha emberi nyelven tudna kommunikálni velünk.

A 20. század elején nagy sajtóvisszhangja volt egy „Okos Hans” nevű lónak, aki gazdája szerint képes volt összeadni és kivonni egyszerűbb számokat, majd patája kopogásával jelezni az eredményt. Teljesítménye is bizonyíték lett volna egy állat absztrakt nyelvhasználatára, ha óriási botrány közepette ki nem derül, hogy csalás az egész, valójában a ló gazdája számolta ki az eredményt, szegény csődör csak kopogott a patájával, míg gazdája egy titkos jelzéssel a megfelelő számnál meg nem állította.

Ismertek viszont a tudomány előtt olyan állatok, amelyek Rico-hoz hasonlóan valamely közlésformában igenis el tudják sajátítani az emberi nyelv bizonyos szavait. Egy Kanzi nevű törpecsimpánz például több tucat jelet ismer a siketnémák jelbeszédéből, ezzel képes megértetni kívánságait gondozójával is. Alex, egy idő s afrikai szürkepapagáj pedig képes kimondani körülbelül ötven tárgy vagy jel nevét, ha azt képről mutatják neki.

Teljesítményük azonban meg sem közelíti Rico képességeit, mivel a 9 éves border collie minden eddig ismert kísérleti állatnál gyorsabban képes új szavakat megtanulni.

Julia Fischer vezetésével a Max Planck Intézetben ezt egy többhetes kísérletsorozattal bizonyították.

Első alkalommal Rico és gazdája egy balaktalan szobában várakozott, míg a szomszédos szobában a kutatók elhelyeztek tíz olyan játékfigurát, melyeknek Rico már ismerte a nevét. A gazda utasítására Rico-nak két tárgyat kellett kiválasztani a játékok közül. Ezt negyvenszer ismételték meg, különböző időpontokban. Rico negyvenből harminchét alkalommal sikeresen teljesítette a feladatot. Csalásról szó sem lehetett, mivel a másik szobában elzártan ülő gazda semmilyen segítséget nem adhatott a kutyának.

A kísérlet folytatása alkalmával a tíz ismert tárgy mellé egy tizenegyedik, addig soha nem látott játékot is „becsempésztek” a kutatók. A gazda utasítása szerint egy ismerős játékot és az új néven nevezett tárgyat kellett Rico-nak elhoznia. Ő pedig minden további nélkül teljesítette is a feladatot, megmutatva, hogy képes pusztán a tárgyak neve és nem az ismert formája-szaga-színe alapján is felismerni azokat.

– Ez egyfajta egyszerű logika. – állítja a kísérletet vezető Julia Fischer – Mintha Rico magában azt mondaná: „Azt a dolgot kell megkeresnem, aminek a nevét mondta a gazdi. De nem a játékaimat mondta. Az új dolgot kell odavinnem neki.” Ha pedig így emberiesítjük a logikáját, azzal azt is mondhatjuk, hogy Rico gondolkodik. Mégpedig emberi kifejezésekről gondolkodik.

Egy hónappal később Rico már addig ismeretlen játékok tucatjait vette fel a „szókincsébe”, bebizonytva ezzel, hogy a szavak gyors és gyakorlatias elsajátítása nem csak emberi sajátosság, de arra is példát adott, hogy a beszéd jelentéstartalmának megértése sem kizárólag humán tudomány.

Az Egyesült Államok Honolulu-i katonai kiképzőbázisain élő sertésekre lőnek az Irakba készülő katonák. A hadsereg szóvivője szerint erre a gyakorlatra azért van szükség, hogy a katonák megtanulják, miként viselkedik a szervezet egy harctéri sebesülés alkalmával. Szerintük az ilyen ismeret életmentő lehet éles harci helyzetekben. Az állati jogokért küzdő szervezet, a PETA (People for Ethical Treatment of Animals) tiltakozása ellenére, a két honolului bázison folyamatosan M16-os és M4-es gépkarabélyokkal tüzelnek élő sertésekre.

Derrick Cheng szóvivő szerint ez a fajta kiképzés az Irakban szolgáló katonák túlélését szolgálja egy harctéri sebesülés során, mivel megtanulják kezelni és ellátni saját, vagy társaik golyótól származó sérüléseit.

Derrick Cheng arra nem adott választ, eddig hány sertés esett áldozatul az Irakba készülő katonák felkészítésének, mondván, az ilyen adatokat hadititokként kezeli a hadsereg.

Forrás: Jayme Song (AP Agency)

Az ausztrál kisfiú csak meg akarta etetni az állatkert krokodilját...

Az ausztrál Canberra Zoo valószínűleg be fogja perelni annak a 7 éves kisfiúnak a szüleit, aki múlt pénteken a nyitvatartási idő után beszökött az állatkertbe és több kisebb állatot etetett meg a park Terry nevű tengeri krokodiljával.

Az állatkert őrei a biztonsági kamerák felvételeit nézve vették észre, hogy a fiú a szabadtéri terráriumba bemászva egyes állatokat élve visz a krokodilhoz, más példányokat pedig egy bottal üt agyon, mielőtt az éhes hüllő állkapcsai közé dobná testüket.

Terry, a krokodil valószínűleg nem vette zokon az extra adag élelmet, de csak a szerencsének és az állat pillanatnyi hangulatának köszönhető, hogy a közel négy méter hosszú, több mint 300 kilogramm súlyú állat nem nézte az őt önfeledten nassoltató kisfiút is valamiféle csemegének.

- Hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal gyermek is mennyi kárt tud okozni pár perc alatt. – nyilatkozta Rex Neindorf, az állatkert igazgatója.

- Az elpusztított állatok között ritka és védett teknősfajok, különleges és kihalófélben lévő gyíkok is voltak. A kamerák felvételein jól látszik, hogy a kisfiú mosolyog, amint bottal agyonveri, majd a krokodil medencéjébe hajigálja a kisebb hüllőket és kétéltűeket. Ha valaki efféle kegyetlenségben leli örömét azzal felnőttkorában is súlyos problémák adódhatnak. Nem tudjuk, vajon a kis állatokat akarta büntetni, vagy Terrynek akart valamiféle "jutalomfalatokkal" kedveskedni, mert mikor a biztonsági emberek nyakon csípték a lurkót, egy szót sem volt hajlandó mondani cselekedetének okairól. – közölte az igazgató.

A rendőrség, csakúgy mint az állatkert hivatalos feljelentést tett, de mivel Ausztráliában a fiatalkorúak által elkövetett vétségek büntethetőségének korhatára 10 év, valószínűleg a gyermek szüleinek kell felelniük az okozott károkért.

Forrás: Reuters

Fotó: Getty Images

Nemrégiben az angliai Wimbledon nem a teniszversenyek miatt került a híradásokba. Egy egészen másfajta párviadal tanúi lehettek, akik kilátogattak a tenisz-szentélytől nem messze található agárfuttatóra.

A verseny szervezői össze akarták mérni egy agár és egy versenygalamb gyorsaságát. A fogadóirodák nagyjából kiegyenlítettnek tekintették az esélyeket, viszont 200 fontot kínáltak annak, aki a legpontosabban megtippeli a befutók közötti időkülönbséget.

A verseny egyik résztvevője Althea Storm, egy négyéves angol agár volt, aki számos győzelemmel a háta mögött immáron karrierje vége felé közeledett, mivel az agarak négy-öt éves koruk után már nem futtathatók eséllyel a pályákon.

Ellenfele, a Pettyes Jim nevű versenygalamb, aki ugyan hosszú távú tájékozódási versenyek sztárjaként szerzett magának hírnevet, mégis eséllyel indulhatott az agár ellen, mivel a galamboknak nem kell lendület, hogy felgyorsuljanak, röptük már az első pillanatokban is kellően sebes.

A versenyt a nyolcvan méteres távon végül az agár nyerte, de a befutó nagyon szoros volt, Althea Storm a célban mindössze 0,48 másodperccel tudta megelőzni Pettyes Jimet.

– Nagy szégyen lett volna, ha egy magevő háziszárnyas lefőz minket – nyilatkozta a verseny után Althea Storm trénere.

A galambászok viszont visszavágót követeltek, amire a mai napig nem került sor. A verseny maga viszont nagyobb sajtónyilvánsságot kapott, mint a hagyományos angol agárversenyek, melyeken igazi sztárkutyák mérkőznek igazi nagydíjakért és komoly pénzösszegekért.

A galamb-agár párviadal is mutatja, hogy Nagy-Britanniát is elérte az a hanyatlás, ami a világ más országaiban is jellemzi az agárversenyeket. A nézőszám fokozatos csökkenése a fogadásokon forgó pénzek drasztikus apadását vonja maga után, ez pedig a versenyek, pályák, versenyistállók létét kezdi fenyegetni.

Nagy-Britanniában ugyan egyelőre átmeneti állapotnak tekintik a helyzetet a tenyésztők és versenyszervezők. Először a kergemarha-kórt, később a madárinfluenzát okolták a történtekért. A szigorodó állategészségügyi rendszabályok valóban nem használnak az állatokat szerepletető nyilvános rendezvényeken, de talán nem ez az egyetlen magyarázata az agársport hanyatlásának. A hagyományos angol lovasversenyek ugyanis ugyanezen követelmények ellenére virágzanak és haszonnal működnek.

Érdekes megfigyelni, hogy az Egyesült Államokban még kevésbé rózsás a helyzete az agárversenyek szervezőinek. Pedig a legtöbben úgy tartják, hogy az USA az állatvédelmi filozófia terén elmarad Britanniától, mégis, az agárversenyek lassú elnéptelenedése felmérések alapján egyértelműen állatvédelmi szempontokra vezethető vissza.

Az agárversenyek ugyanis a megkérdezettek körében kegyetlen, a kutyát felesleges megerőltetésnek kitevő, az állatot az emberek anyagi haszna érdekében kihasználó fényűző hóbortnak számítanak. A felmérések készítői ügyeltek arra, hogy a válaszadók között egyenlő arányban legyenek laikusok és az agárversenyek világát jól ismerő nézők.

A nézők érdektelensége tehát az USA-ban nem egyfajta közöny, hanem aktív ellenszenv felé hajlik. Valószínűleg táplálja ezt az ellenszenvet, az a Time magazinban nyilvánosságot kapott adat, mely szerint 2000-ben csak az Egyesült Államokban 3000 versenyagár pusztult el. A halálokok között a túlhajszoltság éppúgy szerepelt, mint a kegyetlen bánásmód, de 270 agárról egyértelműen bebizonyosodott, hogy doppingszerek túladagolásába haltak bele.

Kansas és Alabama pár évtizede még híres agárversenyeknek adott otthont. Mára sok versenypálya-tulajdonos a fennmaradás érdekében a futamok helyszíneit afféle játékkaszinókká alakíttatta át, ahol pókerasztalok és nyerőautomaták is várják az agárfutamokon szerencsét próbálók dollárjait. Egy Winston McGregor nevű alabamai pályatulajdonos és korábbi versenyszervező viszont teljesen felhagyott az agarak futtatásával, a pályát egy fedett stadionnál építtette át, ahol kizárólag rulettasztalok és Black Jack gépek nyelik a szerencsejátékosok tétjeit.

Floridában, amely hagyományosan az USA agárverseny-központjának számít, különadót vetett ki az állami kormányzat a versenyek bevételeire, valamint kötelezte a pályákat üzemeltető vállalkozókat, hogy saját költségükön a versenycentrumok egy részét alakítsák át egyfajta kutya-otthonná, ahol a versenyekből kiöregedett agarak megfelelő gondozásban részesülnek.

Állatvédők szerint ez a tendencia csupán hasznára lehet a kutyáknak és a társadalomnak egyaránt. Ők egyfajta evolúciónak tekintik azt a folyamatot, melynek eredményeként az agárversenyek megszűnnek komoly gazdasági háttérrel működő profi sportbirodalmak lenni, és ismét „csak” a fajták és tenyészetek fejlődését szolgáló szórakoztató megmérettetésekké válnak.

„Egy rendőr súlyos fegyelmi vétséget követett el Los Angelesben, ezért lefokozták, valamint személyiségjavító tréningen való részvételre kötelezték.”

Az ilyesfajta szalagcímek nem ritkák manapság az amerikai sajtóban, ám az már felettébb különös eset, amikor a fegyelmi vétség és túlkapás szenvedő alanya egy kutya.

 

Az eset Los Angeles egyik külső kerületében, az East Jefferson rakpart közelében történt. Ebben a körzetben a rendőrség biciklis járőröket is alkalmaz. Ilyen kerékpáros járőrként teljesített szolgálatot május 16-án Paul Regan őrmester, aki hatodik éve szolgált a kerületi rendőrség kötelékében. Mikor az őrmester a rakpart melletti játszótérhez ért, az ott csoportba verődött gyerekek közül egyszer csak egy fehér kutya futott a biciklis járőr felé. Az őrmester először megpróbálta gyorsabban tekerve lehagyni az ugató jószágot, majd miután ez nem sikerült, lefékezett és gumibotjával többször a kutyára sújtott. A gyerekek sikoltozni kezdtek, a kutya gazdája, egy tizenhárom éves kislány zokogva futott a kedvencéhez.

 

Felháborodott szemtanúk telefonáltak a rendőrőrsre, ahonnan további járőrök vonultak ki, hogy utánajárjanak az esetnek.

 

A tanúk nagyjából egybehangzóan rekonstruálták a történteket a vizsgálatot vezető Rock Diagle rendőrfőnöknek.

 

– A szolgálatban lévő járőr több ponton is súlyos mulasztásokat követett el. Elhagyta a cselekmény helyszínét, holott kötelessége lett volna ott maradnia és beszámolni a központnak a történtekről. Ez nem történt meg, sőt, Regan őrmester jelentésében meg sem említette az incidenst, arról mi csak a tanúk telefonhívásaiból értesültünk. Azonkívül indokolatlan erőszakot alkalmazott egy állattal szemben, ami szintén megbocsáthatatlan. – nyilatkozta Diagle rendőrfőnök a Kenner Times című helyi lapnak.

 

A szolgálatos járőr azzal védekezett, hogy a kutya ellen használt gumibot csak a jogos önvédelmét szolgálta, mivel attól tartott, a kutya rá fog támadni.

 

A jogosságot viszont némileg megkérdőjelezi, hogy a játszótérről a bicikli után iramodó „fenevad” egy bichon frisé fajtájú, mindössze 8 kg súlyú, 25 cm magas kis ölebecske volt, tizenhárom éves gazdája születésnapi ajándékként kapta szüleitől.

 

Snuggles – így hívták a kis bichon-t – több súlyos sérülést szenvedett Regan őrmester ütéseitől, több bordája megrepedt, szeme bevérzett, állkapcsa eltört.

 

Az indokolatlan brutalitásra az őrmester nem kapott mentséget, megfosztották rangjától, valamint több hétig személyiségjavító tréningeken kell részt vennie. Ez volt az első eset, hogy az amerikai rendőrség állatvédelmi indokkal megfosztotta a rangjától az állomány egy tagját.

Meglepő javaslattal állt elő környezettudatosságra buzdító kampányában Heather Mills, Paul McCartney ex-felesége.

 

 

 

 

A londoni Hyde Parkban megtartott sajtótájékoztatón kifejtette, a húsipar és a tejtermékek előállítása túlságosan nagy terhet ró a környezetünkre, ezért inkább patkányok, kutyák és macskák tejét kellene fogyasztanunk. 

Ezek az állatok vagy házikedvencként amúgy is az emberrel élnek, vagy pedig szoros szimbiózisban azonos élettérben, mint a patkányok. Heather Mills elmélete szerint sokkal környezetbarátabb ezen állatok tejét fogyasztani, mintha termőföldeket, legelőket, feldolgozóüzemeket állítanánk az emberi táplálkozás szolgálatába.

- Tarthatatlan, hogy Afrikában gyerekek éheznek, mi pedig a haszonállatokat hízlaljuk a búzával és kukoricával. A borjú sem issza tovább a tehéntejet egy éves koránál, nekünk sem kéne feltétlenül ragaszkodnunk hozzá, mikor vannak egyéb lehetőségeink is – fejtette ki a lelkes környezetvédő Mills asszony.

Azt már nem részletezte a kampányában, hogy miként valósítaná meg akár a kutyák, akár a patkányok fejését és tejük fogyaszthatóvá tételét, így nem tudhatjuk, teljesen komolyan gondolta-e meglepő nézeteit, vagy csak ügyesen manipulálva a médiamunkásokat, nagyobb sajtónyilvánosságot szeretett volna provokatív kijelentésével.

Valószínűleg fogytán a McCartney-apanázs.

 

 

 

Fotó: Rex Features

Állatvédők új módszerrel próbálják távol tartani a vadon élő indiai elefántokat a lakott területektől. Fegyver, vagy mérgek helyett a világ legerősebb chilipaprikájával igyekeznek elriasztani őket.

Az indiai Asszam tartományban a vadon élő elefántok élettere az erdők irtása miatt mára tragikusan lecsökkent. Az elefántok viszont ragaszkodnak megszokott territóriumukhoz, éppen ezért rendszeresen „meglátogatják” egykori táplálékszerző helyeiket, ahol mára rendszerint falvak, nyomortelepek, vagy ültetvények találhatók.

Az India északkeleti részén található Asszam tartomány így is a vadon élő elefántok egyik legutolsó menedéke, ahol a legnagyobb egyedszámban találhatók, bár életterük évről évre csökken. Csak ebben a tartományban 1996 és 2005 között mintegy 350.000 hektár erdőt és bozótost irtottak ki a rohamosan növekvő népesség ellátása érdekében.

Az elefántok pedig nem alkalmazkodnak olyan könnyen, mint más fajok. Nem vándoroltak el egykori élőhelyükről, hanem időről időre megjelennek egy-egy falu terménytárolóinál, hogy megdézsmálják az élelmiszertartalékokat, máskor a földeket dúlják fel. Indiának ezen részén nem csak hinduk élnek, akik számára minden földi élet szent, éppen ezért a falvak lakói olykor hajtóvadászatot rendeznek, máskor kihelyezett mérgezett táplálékkal pusztítják az amúgy is kihalás szélére sodródott fajta szerencsétlen példányait.

A vadon élő elefántok viszont nem félnek az embertől, ez a konfliktus pedig nem csak az elefántok számára életveszélyes: az elmúlt tizenöt évben körülbelül 600 ember esett áldozatul elefántok támadásának, mikor megpróbálta elzavarni, vagy lelőni a földeken „garázdálkodó” állatokat.

Ennek az áldatlan állapotnak próbál véget vetni az Assam Haathi Project, mely indiai állatvédők, zoológusok és ökológiai szakértők képviselőiből alakult. (Haathi elefántot jelent). Képviselőjük, Nandita Hazarika az Associated Press-nek adott nyilatkozatában kifejtette, olyan módszert kerestek, mellyel el lehet érni, hogy ne kerüljenek egymássál közvetlen konfliktusba elefántok és emberek. Ezek a mindkét faj számára veszélyes és további ellentéteket gerjesztő találkozások csak akkor akadályozhatók meg, ha az elefántokat sikerül távol tartani az emberek által lakott, vagy művelt területektől.

A megoldást egy ismert fűszernövény, az ezen a tájon is termesztett chilipaprika, annak is egy különösen erős változata hozta. Assam tartományban terem ugyanis az a chili, amelyet a Guiness Rekordok Könyve is úgy tart számon, mint a világ legerősebb paprikáját. A Bhut Joloika, vagyis szellem-paprika az a fajta, melynek növényeiben a legnagyobb koncentrátumban van jelen az „erő”-ért felelős anyag, a kapszaicin. Ezt a fajtát nem csak a gasztronómiában, hanem a hadiiparban is használják, gázspray-k és füstbombák adalékaként.

Mint Nandita Hazarika elmondta, innen kapták az ötletet, hátha az elefántok közismerten kifinomult ízlelését is irritálja a rendkívül erős fűszernövény. A kísérletek messze felülmúlták a várakozásokat. Az ültetvények körüli kerítések, sövények leveleit egész kis mennyiségben beszórva a szárított chiliporral sikerült távol tartani az elefántokat. A falvak körül pedig szénát és más takarmányt szórtak szét, melybe szintén paprikaport kevertek. A lakmározásra érkező elefántok meg sem kóstolták a szétszórt csemegét, azonnal mégérezték a csípős aromát és odébbálltak.

Nandita Hazarika szerint ez a legkíméletesebb, leginkább konfliktusmentes módja az elefántok távoltartásának, bár azt ők is elismerik, az elefántok a szenvedő alanyai az emberi túlnépesedés és élelmiszerhiány okozta civilizációs átalakulásoknak, és még ebben a helyzetben is további meghátrálásra kényszerítik őket, ha mégoly humánus módszerekkel is.

A hideg édesség elkészítéséhez nem feltétlenül csak tehéntej használható.

Így gondolják legalábbis az egyik legismertebb állatvédő szervezet a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) kampányfelelősei. Ötletükkel az egyik legismertebb amerikai jégkrémgyártó cég, a Ben&Jerry's képviselőit keresték meg. Kampányanyagukban rámutattak: az emberi faj az egyetlen, amelynek egyedei más faj tejével táplálkoznak, pedig a tej biológiailag az utódok táplálására szolgál. A tehéntej feldolgozása olyan édességgé, amely nagy jóindulattal sem nevezhető a gyermekek számára nélkülözhetetlen tápláléknak, indokolatlanul természetellenes és többnyire negatív hatással van a szarvasmarhák millióira.
A nagyüzemi tartási körülmények, az egyhangú, ingerszegény életmód, a profit-és teljesítményorientált szemlélet kiegészül a tejfogyasztás emberi rizikófaktoraival, a cukorbetegség, tejcukor-allergia, elhízás kockázatával, vélik az állatvédők.

Mindezek fényében azt javasolták az ismert jégkrémgyártónak, hogy hozzon létre egy béranyákhoz hasonló ellátó-hálózatot olyan szoptatós anyákból, akik rendelkeznek saját csecsemőjük táplálásához szükséges anyatejmennyiségen kívüli "felesleggel". Ebből a felvásárolt anyatejből így biológiailag értékesebb, könnyebben emészthető, kockázatmentesebb élelmiszer készíthető - áll a PETA kampányanyagában.
Az édességgyár egy szűkszavú levélben válaszolt az egyik amerikai hetilap hasábjain, képtelennek és nevetségesnek nevezve az állatvédők felvetését.
Ashley Byrne kampány-koordinátor elismerte, hogy az ötlet valóban abszurd (bár a tudományban jónéhány eleinte komikusnak hitt ideából vált igazi forradalmi újdonság), ám céljuk nem is az édességipar megreformálása volt.

Meghökkentő ötletükkel a szarvasmarhák tartási körülményeire és a tejfogyasztás kockázataira szerették volna felhívni a figyelmet. Az amerikai sajtóvisszahngból ítélve a kampányblöff sikeresnek bizonyult.

Forrás/Fotó: Associated Press